idézetek és képek

itt mindenfajta idézeteket megtalálsz...jó olvasást hozzá

2010. May 24. Monday

idézetek

Idézetek a szeretetről, a szerelemről

 

"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."
(Francoise Sagan)

"Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,
de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja."

(Szabó Éva: Szög és kereszt)

"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok.
De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál."

(Prisrin)

"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted."
(Gabriel Garcia Márquez)

"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá."

(Paul Gerardy)

"A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján."
(Erskine)

"Sose mondd azt: "Szeress engem!" Mit érsz vele? Isten is hiába mondta..."
(Paul Valéry)

"Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt."
(Balzac)

"A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja; ám a szeretet minden mást pótol."
(P. Matteo)

"A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára."
(Erich Fromm)

"Aki nem tud szeretettel feloldódni, másban és másért: boldogtalan marad."
(Szentkuthy Miklós)

"Az igazi szeretet tettekben, és nem a szavakban nyilvánul meg."
(Filippinó közmondás)

"Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem."
(Madame Pompadur)

"A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya."
(Jókai Mór)

"Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni."
(Francois Mauriac)

"..aki szeret, azt viszont is szeretik."
(Fontane)

"Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével."
(Gabriel Garcia Márquez)

"Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt."
(Pilinszky János)

"Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív."
(Ch. Dupoint)

"A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik."
(Rippl-Rónai József)

"Megismerni és szeretni egy másik lényt: ebben áll minden bölcsesség veleje, gyökere és forrása."
(Evelin Vaugh)

"Nincs nagyobb boldogság, mintha szeretnek bennünket."
(Charlotte Brontë)

"A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia."
(Mahatma Gandhi)

"Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést."
(Benjamin Disraeli)

"A szerelem elűzi az időt. Az idő a szerelmet."
(Annie Girardot)

"A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain."
(Victor Hugo)

"Csak szeretve tanulunk meg szeretni."
(Doris Murdock)

"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét."
(Alexandra Penney)

"Szeretni egy férfit, egy asszonyt annyi, mint egy tökéletlen lényt, egy beteget, egy gyengét, egy bűnöst szeretni.
Ha valóban szereted, meggyógyíthatod, támogathatod, megmentheted."

(Michel Quoist)

"Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret."
(Fromm)

"Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."
(T. Tolis)

"Ahol nincs te, ott nincs én se."
(Ingmar Bergman)

2010. May 22. Saturday

2010. May 22. Saturday

justin bieber ( csak mert szeretem)

2010. May 22. Saturday

lady gaga felsők

 

 

 

nekem tetszenek...és nektek?

2010. May 22. Saturday

beszólások

  • Te is inkább áramot vezess ne kocsit!
  • Ha már szép nem vagy, akkor legalább hülye ne legyél!
  • Simuljon ki az EKG-d!
  • Olyat bevágok, hogy elnyúlsz mint a parlamenti országgyűlés!
  • Olyat lekeverek mint ide Hawaii!
  • Beálltam mint a kapanyél!
  • Sajnálom anyádat, hogy gyereket várt, oszt te jöttél.
  • Olyan kövér vagy, hogy a légy kétszer tankol, míg egyszer körberepül.
  • Meghajtalak, mint hegyi pásztort a lavina!
  • Visszabeszél, mint nyugdíjas a TV-nek.
  • Most megüsselek, vagy összeesel magadtól is?
  • Kell egy pofon vagy megverekszel érte?
  • Te elrontottad az életet amikor élve születtél.
  • Ha a hülyeség hajtaná a biciklidet, kntrázva mennél fel a Himalájára!
  • Megfejellek, mint kezdő hering a stéget.
  • Vigyázzál, mert pofánrúglak ököllel.
  • Öregem, te egy igen komoly érv vagy az abortusz mellett.
  • Te helyből hülyébb vagy, mint más neki futásból!
  • Az egyik lábad x a másikat ki se lehet olvasni!
  • Úgy felrúglak, hogy leolvasod a Göncölszekér alvázszámát.
  • A kannibálok mondják rád, hogy jó ember voltál!
  • Akkor legyen áramszünet, mikor a szívedet műtik.
  • A ló nyalja meg a meztelen szemedet!
  • Anyádék is mentek volna moziba aznap este...
  • A villamos szabja rád a rövidnadrágodat.
  • Inkább a lepedőn száradtál volna meg!
  • Inkább a nyakadat vágták volna el a köldökzsinór helyett!
  • Olyan lázad legyen, hogy a családodat melegen tartsa!
  • A nyüvek adjanak neked jóéjt - puszit!
  • Az APEH levelezzen veled!
  • Hogy szőjön valaki norvégmintás pulcsit a testszőrzetedből!
  • Benyúlok a zsebembe és megfotom apádat!
  • Úgy felrúglak, hogy a jövőévi hóval esel le!
  • Kinyomom a szemdet, eltöröm a lábad aztán mehetsz amerre látsz!
  • Lefejjek mint balatoni kurvát a hajóhinta!
  • MElléd ütök és belilul a levegő!
  • Melléd ütök és meghalsz!
  • Úgy falhoz váglak, hogy ijedtedben németül fogsz beszélni és leállamvizsgázol!
  • Ütlek borulsz, fekszel, gurulsz!
  • Ütlek borulsz, rúglak fekszel, többet velem nem kötekszel!
  • Nekem csobogsz kispatak? Olyan gátat teszek az arcodra hogy két hétig duzzadt lesz!
  • Akkora a feneked, hogy kirakós römit lehet rajta játszani!
  • Az igazolványképeddel dobják fel a horrorfilmeket!
  • Akkora az IQ-d mint a lábad!
  • Ha a dumáját boltban árulnák, az állatvédők betiltanák!
  • Ha az embernek tüsszentenie kéne a hülyeségtől, neked most olyan szénanáthád lenne!
  • Ha az IQ-d kettővel nagyobb lenne, elmehetnél sültkrumplinak.
  • Olyan a lábad mint az őzé. Nem olyan kecses ugyan, de olyan szőrös!
  • Olyan csúnya vagy hogy mikor a képedet kirakták a tejes dobozokra, a gyerekek rászoktak a sörre.
  • Olyan seggfej vagy hogy mikor megszülettél, az orvos nem tudta meik végedet paskolja meg.
  • Olyan csúnya vagy hogy mikor megszülettél, az orvos sírt fel először.
  • Olyan hülye vagy hogy görbíted a teret.
  • Ha olyan magas lennél, mint amilyen hülye, a hónod alatt dörögne az ég.
  • Olyan hülye vagy hogy felfelé esel a lépcsőn!
  • Nem ismered azt a szót hogy lehetetlen, mi? Bár a többi szót se nagyon.
  • Széttéplek mint hülye gyerek a képeskönyvet!
2010. May 22. Saturday

iskolában

2 osztálytársam visszament az oviba velünk együtt :)

 

nézzétek meg: egy kicsit fújt a szél..

 

.http://www.youtube.com/watch?v=fWTq8rdOwMI&layer_token=36526724f6209015

2010. May 21. Friday

videó

sajnos fejjel lábbal van a videó, de attól a hang is nagyon jó, megéri szerintem megnézni

( a videón a barátaim vannak)

 

2010. May 21. Friday

idézetek

Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.?

?Nemcsak azért szeretlek, ami vagy,
Hanem amivé válok, amikor velem vagy.

Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted,
De azért is, amit velem teszel.

Szeretlek, mert többet tettél bármely krédónál:
Tetted, hogy jól érezzem magam; és jobban
Bármily végzetnél, tetted, hogy éljek boldogan.

Egyetlen érintés nélkül tetted ezt,
Szavak nélkül, jelek nélkül.

A lényed volt az, mely ezt művelte.
S talán épp ebben áll a barátság.?

?A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!?

?A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem ha neki tárjuk fel az övéit.?

Ha a nők szerelmesek lesznek szerda délután 14 óra 11 perckor, ebben az esetben 14 óra 12 perckor fog bennük fölmerülni az aggodalom, hogy megmarad-e nekik, akit megszerettek.

A legtöbb férfi aprólékos részletességgel tud beszélni arról a nőről, akit használ, de nem szeret. Amint szerelmes lesz, elbutul a tekintete, elapad a szava. Himnuszt költ a kedvesről, csakhogy ezt már magába zárja. Ezekhez a gondolatokhoz illetéktelen az idegen fül.

Szép volt, mint egy rét, ha átsuhan rajta a szél. Az élet lüktetett benne... A régi, érthetetlen, megfejthetetlen talány. A parányi magban megvan már az egész fa gyökerestül, lombostul, koronástul, ahogy majdan virágba borul egy szép áprilisi napon. Egy szerelmes éjszakából, egy csepp plazmából bontakozott ki ez a két váll, ez a szem, ez az arc és újabb csoda, hogy milliónyi lény közül éppen vele kellett találkoznom... Annak a csepp plazmának már megvolt a rendeltetése, hogy évek múltán felém jöjjön.

- Arra gondoltam... te és én... talán elmehetnénk valahová... együtt. Mostanában. Ma. Most azonnal. Gyere velem, Hanna!
- Nem, én... nem hiszem, hogy ez lehetséges.
- Miért nem?
- Mert azt hiszem, ha mi együtt elmegyünk valahová, attól félek, egy nap, talán nem ma, nem is holnap, de egy nap hirtelen... sírni kezdenék... olyan nagyon, hogy semmi és senki nem állítana meg. És a könnyek megtöltenék a szobát, és én nem kapnék levegőt, magammal rántanálak, és mindketten megfulladnánk.
- Megtanulok úszni, Hanna. Esküszöm, megtanulok úszni.

Tudom azt, hogy a világra
Egy nap süt le melegen,
S ez a nap nem fönn az égben,
Hanem lenn a szív mélyében
Van, s e nap a szerelem.

Aki nem tud szeretettel feloldódni, másban és másért: boldogtalan marad.

Megmutatnám az embereknek, mennyire tévednek, ha azt gondolják, azért nem szerelmesek már, mert megöregedtek; nem is tudják, hogy éppen akkor öregszünk meg, ha nem érezzük többé a szerelmet.

Párnák között, arcodhoz epedezve
Te vagy az éjjel asztalán a bor.
Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett
és nem igazat tesz, aki örül
de szöges-örvül, vezeklő-övül
magam köré kötöm keserü tested.

Látod: a fecske útra kél,
hull a sápadt diólevél,
deres a szőlő, őszre jár -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?

Rólad beszél az este, a szél
A beálló csönd, a hajnal, az éj,
Az ima, az álom és minden szavam,
Várlak haza, ajtóm nyitva van.

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

Szeressük a testi szerelmet, de ne nyugodtan, köznapian, rend és törvény szerint, hanem lángolón, nekivadulva, zabolátlanul! Kutassunk utána, ahogy az arany és a gyémánt után kutatnak, mert értékesebb ezeknél, lévén felbecsülhetetlen és mulandó! Üldözzük szüntelenül, haljunk meg érte és általa.

Hát mi kell még ahhoz, hogy őt a szívemből kivessem, ha az sem elég, hogy gyermeket fogan másvalakitől? Hogy nem tud, nem képes, nemhogy a szívem, még ez a vakon is folyton csak őreá sóvárgó testem se szabadulni tőle!

Az ellentétem kéne, az, aki
nem követel semmit cserébe, a
teljes biztonság, az önvád alól
felmentő, szent, jókedvű, igazi
önzetlenség... Az volna jó, igen,
az volna nekemvaló szerelem.

Ha elvegyül véred s vérem,
Anyám leszel és testvérem!
Minden sebünk beheged.

Mint szerető, elragadlak,
Befogadsz és befogadlak!
Mást, egyebet tehetek?

Ó, szelíd érzései, lágy hangjai, jósága és csillapodása a megbántott léleknek, olvadó öröme az első érzékeny szerelemnek - hol vagytok, merre vagytok?

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Nedves az ajkam, és érett a tudományra,
az antik Tudatot fojtani céda ágyba,
győzelmes keblemen fölszárad mind a könny:
vén arcra gyermekek kacaját bűvölöm.

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy;
Bűvös-bájos fátyol föd el.
Szeretlek, mert olyan titok vagy,
Amiben mégis hinni kell.

Szeretem lelkednek
Magas röpülését,
Szeretem szivednek
Tengerszem-mélységét,
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod
S könnyeid egyaránt.

Szeretlek szivemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Őrült szerelemmel!...
És ha mindezért jár
Díj avagy dicséret,
Nem engem illet az,
Egyedül csak téged.

Első álmom rólad volt,
első álmom elrepült,
Még az esti szél nyögött,
még az égen csillag ült.

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.

Nyugodt életet
kívántunk, s bár sorsunk többet adott,
hiányzott csókunkból a köznapok
üdve-terhe, a próbált szeretet
közele, rend, biztonság: ami nagy volt,
az a szüntelen újuló kaland volt,
amelyre annyian vágynak: összekapcsolt,
de szét is törte boldog éveid:
be szánalmas az élet, be irigy,
hogy egyféle csak és hogy oly rövid!

Ha egyetlen célt követsz, mindennél fontosabb, hogy az útra figyelj. Mert az út tanít meg arra, hogyan érj célba. Ha odafigyelsz, minden lépéssel gazdagabb leszel. (...) Az úttól függ, hogy sikerül-e elérni céljainkat. Az út, amit választunk, és az, hogy hogyan járjuk. Azt kell keresni, amit mindennapjaink elfelednek.

Teljes mértékben hiszek a sorsban, de abban is hiszek, hogy mi magunk irányítjuk a sorsunkat, és nem vagyok biztos benne, melyikben hiszek jobban. Szerintem az élet kicsit olyan, akár egy fa. És számtalan ága közül választhatunk. Nézetem szerint itt lép be a saját sorsunk irányítása. Ha egy bizonyos ágat választunk, akkor az életünk egyik irányba halad, a sors pedig attól kezdve sodor bennünket.

Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élték le az életet úgy, hogy csak az élet eszközeit keresték? Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész.

Ma sem volt könnyű élni
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
Érdemes lesz, - hiszem!

Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Múló világ felett
Örök csillagok élnek,
Hiába hullanak
Hervadt lombok, remények,
Mindig akar, szeret, dalol az élet!

Születéskor a szemünk csukva, a szánk pedig nyitva van, majd egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk korrigálni a természet ezen tévedését.

Nekem úgy tűnik, az élet elég hosszú, csak nem elég széles.

Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.

Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.

Cserkész koromban, amikor új cserkészek léptek be a csapatunkba, eljátszottunk egy játékot. Alakzatba rendeztünk székeket, és az új cserkészeknek bekötött szemmel kellett az akadályok között végigmenniük. A cserkészparancsnok adott néhány percet arra, hogy a játék megkezdése előtt az új fiúk felmérjék az alakzatot. Csakhogy, amint az áldozatok szemét bekötöttük, a székeket csendesen elmozdítottuk a helyükről. Szerintem az élet ehhez hasonló játék. Nagy részét magunk felállította akadályok leküzdésével töltjük, pedig azok csupán a képzeletünkben élnek. Addig ne kerülj ki egyetlen széket se, amíg bele nem ütközöl! És ha ez megtörtént, legalább lesz hova leülnöd.

Ahogy öregszem, egyre inkább látom úgy, hogy életünk tíz százalékát az teszi ki, ami történik velünk, és kilencven százalékát az, ahogyan reagálunk az eseményekre.

Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait? Amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt. Ez hát a késztetés: a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak a legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni?

Mindig olyannak éreztem az életet, mint egy növényt, amely a gyökértörzséből él. Tulajdonképpeni élete láthatatlan, a rizóma mélyén rejlik. Mindaz, ami a talaj fölött látható, csak egy nyáron át tart. Azután elhervad - efemer jelenség. Ha az ember az élet és a kultúrák véghetetlen kialakulására és elmúlására gondol, az abszolút semmiség gondolata tölti el; én azonban sohasem szűntem meg azt érezni, hogy az örök változás alatt él és megmarad valami. Amit látunk: a virág, az pedig mulandó. A rizóma megmarad.

Voltam már börtönben. Csak három hetet, de amikor az embernek napi két sakkpartit kell lenyomnia egy tőszavakban beszélő West Ham-drukkerrel, akinek az egyik kezére a HALÁL szó van tetoválva, a másikra meg az, hogy HALÁL - mindezt olyan sakk-készlettel, amiből hiányzik hat gyalog, az összes bástya és két futó -, akkor hirtelen azon kapja magát, hogy elkezdi igen nagyra becsülni az élet apró örömeit. Azt például, amikor nem kell börtönben lennie.

Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk.

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.

Ha az embereknek nem tetszik, hogy így vagy úgy élsz, másképpen, mint ahogy ők szeretnék, elképzelik, vagy másképpen, mint ahogy egyszer, valamilyen kényszerűség vagy félreértés parancsára megfogadtad nekik: ne bánjad. Nem az embereknek élsz.

Az ember mindig új barátokra lel, ugyanakkor nem kell velük lennie nap nap után. Ha viszont mindig ugyanazokat az embereket látjuk - mint például a szemináriumban -, akkor a végén az életünk részévé válnak. És ha az életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk.

Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha úgy élek, mintha minden napom életem első - vagy utolsó - napja volna.

2010. May 21. Friday

idézetek

E világon nincs más, mi többet ér,
Mint mikor kezed a kezemhez ér,
Mert a múlandó léleknek nem elég
Csupán kenyér, bor s menedék;
Az éj elszáll, a menedék nincs többé,
A kenyér sem tart örökké,
De egy baráti kéz és egy hang,
Végigkísér és örökké tart.

  • Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy.

 

  • Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük. Lent várok, hogy elkaphassam őket!

A barát az egyetlen személy, aki ki tudja javítani a hibáidat - de van annyi esze, hogy meg sem próbálja.

  • Azért vannak a jó barátok,
    Hogy a rég elvesztett álmot
    Visszahozzák néked majd egy szép napon.

    Azért vannak a jó barátok,
    Hogy az eltűnt boldogságot
    visszaidézzék egy fázós alkonyon.
    A Szeretet Nap, amely bevilágítja lelkünk egyik felét.
    A Barátság Hold, amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét.
    Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik, hogy lelkünket felemelje, gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse.

 

2010. May 21. Friday

saját kis gondolkozás, versféleség

rég volt már

amikor valaki megdobogtatta a szívemet

de össze is törte

nem fájt annyira

mint amire számítottam

pedig teljes szívemből szerettem

és ami számomra is furcsa

hogy megint szeretem

 

ha nem jön iskolába hiányzik

és folyton rá gondolok

az együtt töltött szép napok emlékeire

amikor még egy pár voltunk

 

nem tudja hogy még mindig szeretem

és még csak a közelében sem vagyok hogy elmondjam neki

nem tudom kifelyezni sem mennyire szeretem

 

az a szó hogy szeretlek,

már megszokott

most valami jobb kell

ami tényleg kifejezi azt amit valójában gondolok

 

az a szó hogy szeretlek

az nem elég

mert nekem  ő többet jelent

ő számomra talán a világ amiben élek

talán a föld amin lépek

talán az ég amire fölnézek

talán a szívem ami bennem él

 

ő minden lehetne

bármi az én számomra

csak nem az ellenségem

nem a rossz dolgok

mert ő nem rossz

hanem a lehető legjobb!